A rendelet kibocsátásának elfogadhatósága egyetlen tanú vallomása alapján 

Azt írják, hogy bírósági rendelet csak két vagy három tanú vallomása alapján adható ki: Ne álljon elő egy tanú valaki ellen bármi bűnnél és bármi véteknél, bármely vétségnél, mellyel vétkezik; két tanú vallomására, vagy három tanú vallomására állapíttassék meg a dolog. (5M 19:15)

Egy új hónap kezdetének meghatározása esetén egyetlen tanú vallomása felhasználható; számos ok miatt. 

Először is, a versből következik, hogy megengedhetetlen az egyik személy másik emberrel szembeni tanúvallomása: Egy tanú nem léphet fel férfival (vagyis más személlyel szemben).
A hónap elejének meghatározása nem egy személy vádja egy másik személy által; nem oldja meg az interperszonális kapcsolatokat; ezért ez a feltétel (két vagy három tanú) nem alkalmazható.

Másodszor, a hónap kezdetének meghatározása még nem is a halálbüntetésről szóló rendelet (ez olyan bűncselekményt jelent, amelyet halálbüntetéssel büntetnek); mert két vagy több tanúra van szükség egy súlyos bűncselekmény esetén, például a bálványimádás vádja esetén, mert az meg van írva: Két tanú vallomására, vagy három tanúéra ölessék meg a halálra való; ne ölessék meg egy tanú vallomására. (5M 17:6)

Harmadszor, nem élet vagy pénz ügyében folytatott peres eljárás, ahol lehetséges, hogy az egyik vagy mindkét fél hamis tanúvallomással vagy a másik fél tanúinak megvesztegetésével próbálja meg megváltoztatni a döntését.
Új hónap meghatározása esetén a tanú vallomásából mások költségén nem származnak egyéni vagy csoportos előnyök, mert az egész közösség számára szükséges az új hónap kezdetének helyes meghatározása.
Természetesen van néhány kivétel, például olyan emberek, akik általánosan ismertek, és akik reflektorfénybe kerülnek (mások figyelmének középpontjában vannak), és akik készek hamisan bejelenteni az újhold megfigyelését, csak hogy felhívják a közösség figyelmét.