Pozitív מצוות elrendeli nekünk, hogy tegyünk valamit, míg a negatív מצוות megtilt nekünk valamit, azaz tiltások.
A pozitív מצוה például, mint a peszách áldozat קרבן פסח.
A negatív מצוה például, az a cháméc חמץ, azaz az erjesztési folyamaton átesett élelmiszerek fogyasztásának tilalma (alkoholos erjedés, citromsavas erjedés, vajsavas erjedés, tejsavas erjedés, ecetsavas erjedés és a propionsavas erjedés) a Kovásztalan Kenyerek ünnepe alatt.

Némely negatív מצוות a pozitív מצוות nyelvével van kifejezve. Mint például a pozitív vers: Őrizd meg a szombat napját, hogy megszenteljed, amint megparancsolta neked az Örökkévaló, a te Istened (5M 5:12) tulajdonképpen a munkatilalom. 
Ezzel szemben néhány pozitív מצוות tilalomra emlékeztet; például tiltott írásos vers formájában:  De eme népek városaiból, melyeket az Örökkévaló, a te Istened neked ad birtokul, ne hagyj életben egy lelket se (5M 20:16) valójában vezénylés gyilkolásra.

Negatív מצוות sokkal kötöttebb karakterei vannak, mint a pozitív מצוות.
A negatív מצוה megsértése szándékos és tudatos lázadás Isten törvénye ellen. 
A pozitív מצוה (akár ismételten) lehetséges kévésbé komolyabb okok miatt. 
Időnként például a külső körülmények miatt nem lehetséges a parancsok teljesítése; előfordulhat, hogy elfelejtjük teljesíteni a parancsokat a kijelölt időben.
Ezért van az, hogy a כָּרֵת (exkommunikáció) szinte kizárólag büntetés a negatív מצוות megsértéséért. 
Az egyetlen két pozitív מצוות amelynek  be nem tartását exkommunikációval van büntetve, körülmetélés - A körülmetéletlen férfiszemély pedig, aki nem metéli körül fitymájának húsát, irtassék ki az a lélek népe köréből, szövetségemet szegte meg. (1M 17:14) és a Peszách áldozat: A férfiú pedig, aki tiszta és úton nem volt és elmulasztja elkészíteni a peszácháldozatot, irtassék ki az a személy az ő népe közül; mert az Örökkévaló áldozatát nem mutatta be a maga idejében, vétkét viselje az a férfiú. (4M 9:13) azért, mert ezek a judaizmus két alapvető parancsolata. *

* Habár Elijahu Basjacsi rav nem magyarázza el, miért tartja ezt a két parancsot alapvető fontosságúnak, az az alábbi okok miatt lehet.
A körülmetélés az Istennel kötött szövetség jele, és a zsidósághoz való áttérés szükséges feltétele: Ez az én szövetségem, amelyet megőrizzetek közöttem és köztetek és magzatod között utánad: Metéltessék körül nálatok minden férfiszemély! (1M 17:10)
A Peszách Áldozat קרבן פסח körülmetéléssel kondicionálva: És ha tartózkodik nálad idegen és készíteni akar peszácháldozatot az Örökkévalónak, körülmetéltessék nála minden férfiszemély és akkor közeledhetik, hogy elkészítse azt és lesz mint az ország szülötte; de semmiféle körülmetéletlen se egyék belőle. (2M 12:48)
A versből következik, hogy egy körülmetéléssel egybevont és egy peszách áldozatot feláldozó jövevény ugyanolyan státuszt szerez, mint egy izraelita, és azt is, hogy a körülmetélteknek joguk van peszách áldozatot bemutatni, és ugyanolyan státuszt szerezni, mint egy natív izraelitának.
Ez azt jelenti, hogy a peszách áldozat, mint a körülmetéltetés, a judaizmusba való áttérés alapvető feltétele.
Habár megkell említeni, hogy Elijahu Basjacsi rav nem említi a peszách áldozatot, mint az betérés egyik követelményét.
Ennek oka lehet az a tény, hogy a betérést csak nagyon röviden tárgyalják a házasságnak szentelt résznél; vagy a peszách áldozatot nem említik a megtérés feltételeként, csak azért, mert jelenleg lehetetlen gyakorolni.

Mindazonáltal általánosan az összes pozítiv מצוות elutasítása mindegyben a néptől való kiközösítéssel büntetet (elbocsátással, szétválással, kiutasítással, kiírtással… a népből), ahogy írva van: Átkozott, aki nem tartja fenn a tannak szavait, hogy megtegye azokat! (5M 27:26)
Az átkozott אָרוּר kifejezés a népből való kivetés büntetésére utal kárét כָּרֵת, ez egyértelmű a versek kontextusából (14-től 26-ig) az említett bűncselekmények súlyosak, halálbüntetéssel büntethetők, ugyanakkor ezeket a bűncselekményeket nagyon nehéz felfedni.
A kontextus különösen nyilvánvaló a versben 5M 27:24: Átkozott, aki titokban lecsap a szomszédjára.
A büntetés a népből való kivetés כָּרֵת az észleletlen bűncselekmények büntetése, amelyeket ha felfedezték **, halállal kell büntetni őket; ezért az átkozott kifejezés az exkommunikáció büntetésére utal.

** Lásd 3M 20: 4-5: Ha pedig behunyja az ország népe szemeit ama férfi előtt, midőn ad magzatából a Molochnak, hogy nem öli meg őt, akkor én fordítom haragomat ama férfiú ellen és családja ellen, kiirtom őt és mindazokat, kik paráználkodva járnak utána, hogy paráználkodva járjanak a Moloh után, az ő népük köréből.
Ezekből a versekből nyilvánvaló, hogy Isten a népből való kiutasítás büntetésével bünteti az embert, akit földi bíróság halálra ítél, de mivel még nem tették nyilvánosságra és nem ítélték el, nem büntethető halállal.
Mivel 5M 29:28 versében írva van hogy a fel nem fedezett bűncselekmények Isten joghatósága alá tartoznak, míg a feltárt bűncselekmények a földi bíróságok joghatósága alá tartoznak: A rejtett dolgok az Örökkévalóé, a mi Istenünké, de a nyilvánvalók a mieink és gyermekeinké mindörökké, hogy megtegyük a tannak minden szavát.
A népből való kivetés כרת csak egyetlen egy és többször is megemlített Isten súlyos bűncselekményekkel szembeni büntetése, tehát több mint egyértelmű, hogy egyenértékű a földi halálbüntetéssel.